Neked hány pipád van meg az álom munka kritériumai közül?

.

Tegnap beszélgettem a nagyfiammal, elég hosszasan. Szóba került a munka, a jövője, hogy képzeli el a felnőtt életét – hiszen pár hónap, és nagykorú lesz… A beszélgetés valahogy onnan indult, hogy hangosan gondolkozott azon, milyen munkát tudna nyáron vállalni, hogy pénze legyen. Aztán elég sokfelé elkanyarodtunk a beszélgetés közben.

.

Tudom, hogy számára mi jelentené az álom munkát: a munka legyen könnyű, ne kelljen korán kelni, jó társaságban lehessen, ne legyen hosszú a munkaidő, legyen sok szabadidő, minél kevesebb legyen a kötöttség, és persze, jóóóó magas legyen a fizetés. Valljuk be őszintén, nemigen van olyan ember a földön, aki nem ilyen munkát szeretne 🙂

Ezzel szemben a valóság eléggé bilibelógatós… Már ha egyáltalán munkát tud találni az ember, ugye? Akinek jövedelem kell, általában örül, ha valamit (vagy bármit) talál, ami tűrhetően fizet. A munkakörülmények csak ezután jönnek képbe – és sokszor van az a helyzet, hogy nem lehet válogatni. A kényszer nagy úr, szoktuk mondani.

.

Sokszor belegondoltam már abba, hogy milyen leélni egy életet úgy, hogy kényszerből csinálod, amit csinálsz? Hogy hétfőn reggel alig bírsz kikelni az ágyból, húznád-halasztanád a munkába indulást, ha tehetnéd, mert egy porcikád se kívánja a hülye főnök basáskodását, a komor kollégák társaságát, a monoton, unalmas munkád nyűgjeit, mindezt ráadásul annyi pénzért, amiből épp csak fenntartod magad és a családod. Milyen lehet, ha úgy él az ember, mint a régi rabszolgák? Csak épp modernkori köntösbe bújtatták a rabszolga tartó rendszert: kapsz ugyan pénzt a munkádért, de az épp arra elég, hogy fedezd az élelmedet, lakhatásodat, ruházkodásodat (és amit erre kifizetsz, annak nagy része is azokhoz vándorol vissza, akiknek a rabszolgája vagy – tök jó, mi?). Nem vagy ugyan fizikailag bezárva, de nem mersz váltani, változtatni, mert félted a biztosat, még ha az nem is jó. De legalább biztos, fix. Ezzel lényegében te magad zárod be saját magadat. Megtakarítás, netán luxus kategóriába tartozó dolgok szóba se nagyon jöhetnek. Nem azért élsz, hogy élj ÉS dolgozz, hanem azért dolgozol, hogy megélj

.

A fiam hagyományos gondolkozású. Azt értem ez alatt, hogy nem nagyon tud elképzelni mást, mint hogy majd lesz egy munkahelye. Elmegy valahova alkalmazottnak. Ezzel szemben én egész másképp gondolkozok, és szerettem volna a beszélgetés során kicsit az ő szemét is felnyitni, vagy legalábbis más alternatívákat is megmutatni.

Úgy gondolom, nem elvetemült elvárás az, ha valaki arra vágyik, hogy olyan munkája legyen, amit örömmel végez. Még jobb, szerencsésebb, ha abból tudja a megélhetését biztosítani, amit szeret csinálni. Azonban egy alkalmazotti állás nem biztos, hogy minden kritériumot tud teljesíteni az álom munka feltételei közül.

Lehet, hogy mázlista vagy, és szereted a jelenlegi munkádat; lehet, hogy normális a főnököd; még az is előfordulhat, hogy olyan a munkatársi kollektíva, ahol jól érzed magad; ha elég időt dolgoztál már, a szabadságként kivehető napjaid száma is elég lehet egy évben (?); talán mázlid van a munkaidő beosztásoddal is; ha sok tündér keresztanyád volt, még emellé az is bejöhet a képbe, hogy a fizetésed is átlagon felüli. De a legtöbb embernél ezek közül jó, ha egy feltétel teljesül.
(Te mit pipálnál ki? Mivel vagy elégedett: munka, főnök, kollégák, szabadság, munkaidő, fizetés?)

.

Van azonban valami, amit szinte sosem tud egy alkalmazotti állás megadni. (Itt most a nagy többségnek elérhető munkákra gondolok.) Ha találsz egy munkahelyet, vagy ha találsz egy munkahelyet, a fizetésed nagyjából fix. A megállapított béred ugyan emelkedhet néha, de ez általában megegyezik az áremelkedésekkel, tehát lényegében nem kapsz többet. Szinten tartódik a fizetésed. Egy alkalmazotti munkahelynél nincs meg a lehetőséged arra, hogy akár kétszer vagy háromszor, vagy x-szer többet kereshess. Ha pl. adott idő alatt véges számú egységet tudsz elvégezni a munkádból, az idő miatt is vannak korlátaid. Maximum úgy tudsz több pénzt keresni, ha növeled a munkaóráid számát (túlórázol), vagy plusz munkát vállalsz. De akkor az álom munka másik fontos kritériuma, a szabadság, kötetlenség sérül.

.

Természetesen, mielőtt félreértenéd, ez az írás NEM az alkalmazotti munka ellen szól. Közel sem. Inkább arra próbálok rávilágítani, hogy a gondolkozásbeli változtatás mennyivel több lehetőséget kínál.

Ha nem születtél milliomos családba, ha nem vagy nagy vagyon várományosa sem, és még a hitelfelvételi lehetőségeid is korlátozottak vagy nullához tendálnak, akkor is van számtalan lehetőséged. Szerintem ma az internet és a számítástechnika az az egyedüli terület, ami megadja a lehetőségét annak, hogy bárki elérhessen egy szabad életformát, és akár egy álom munkát is. Soha korábban a törénelemben nem volt ekkora sansza az embereknek, hogy bármit elérhessenek, amit szeretnének.

Ma az internet segítségével akár nulla forintból is lehetséges vállalkozást indítani. Akár azért, hogy olyasmivel foglalkozz, amit szeretsz (esetleg csak hobbi szinten is); akár azért, hogy a jövedelmed kiegészítsd, vagy azért, hogy teljes egészében ki is váltsd azt.

Az online jelenlét megadja neked azt a lehetőséget, hogy megteremtsd magadnak az álom munkádat. De ennek van néhány fontos feltétele.

.

1. Legfontosabbnak azt tartom hogy legyen valami, amit meg tudsz fogalmazni, hogy MIT is szeretsz csinálni. Mi az, ami örömmel tölt el, mi az, amivel órákig tudnál fáradtság nélkül foglalkozni. Mi az, amibe beleásod magad, aminek szívesen utána jársz. Ha ez már megvan, szerencsés vagy. Ha nincs, meg kell találnod azt a területet, ami téged érdekel.

.

.

2. A második fontos dolog, hogy ha már megvan a “szíved csücske” terület, akkor tanulj bele alaposan. Szerezz benne gyakorlatot, tapasztalatot, minél több ismeretet. Legyél benne nyakig, hogy magabiztosságot szerezz a témában. Tudj róla beszélni, tudd másoknak megmutatni, mit tudsz.

.

 

3. A harmadik, hogy ezek után kitaláld, HOGYAN is tudsz a “szerelmedből” pénzt csinálni. És aztán ezt megvalósítsd. Nem kell, hogy visszatartson az, hogy nem tudod (még) hogyan csináld. Ha megvan a MIT, és megvan az AKARAT, akkor meglesz a HOGYAN is.

.

Ha idáig már eljutottál, két fő mumus van, amin el lehet vérezni.

Az egyik, hogy nincs meg a kellő alap tudás.

Ahhoz, hogy ki tudd használni az internetnek ezt az óriási lehetőségét, kell, hogy meglegyen hozzá az alap tudásod. Tudnod kell bizonyos fokon kezelni a számítógépet. Tudnod kell legalább azt, mit és hol, hogyan találsz meg az interneten, amire szükséged van. Sajnos a legtöbben itt akadnak el. Mert a számítógépet és az internetet csak facebookozásra, emailezésre használják, meg még néhány kisebb dologra. Mert nem tanulták még az iskolában a használatát. De a jó hír az, hogy >>> ez a része tanulható, sokkal egyszerűbben, mint gondolnád, ráadásul akár otthonról. Felnőttkorban is!

.

A másik ok, amin elbukhatsz, az a félelem. A “mi lesz ha”.

Mi lesz, ha nem sikerül? Mi lesz, ha az ismerőseim megtudják? Mi lesz, ha kinevetnek? Mi lesz, ha nem tudom megcsinálni? Vagy mi lesz, ha nagyon is bejön, és minden megváltozik az életemben? (Bizony, sokan ettől is megijednek és visszakoznak.)

Ezzel kapcsolatosan ma találkoztam egy Hosszú Katinkától származó nagyon-nagyon rövid, de velős megfogalmazással. Tökéletesen lefedi, hogy állj hozzá a félelmeidhez.

“Két eredménye lehet valaminek: vagy sikerül, vagy tanulunk belőle. Más nincs.”

.

Azt hiszem, ehhez nem is kell mit hozzáfűzni.

Ha azt szeretnéd, hogy az álom munka kritériumai közül mindet kipipálhasd, tenned és tanulnod kell érte.

Döntsd el fejben, tanuld meg, és csináld.

“Just do it.”

 

 

 

Olyan egyszerű megosztani...Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on RedditShare on LinkedInPin on PinterestShare on TumblrDigg thisShare on VKShare on YummlyEmail this to someonePrint this page

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.